Barátság.

Sziasztok!
Rájöttem az utóbbi egy évben, hogy a barátság törékenyebb dolog mint gondolnánk.... Nekem is volt egy legjobb barátnőm aki 11.ben (2010) lett az. Akkor ismertem meg amikor az osztályunkba jött előtte csak látásból ismertem... Hamar barátnők lettünk... nem is volt csoda! Bé annyira alkalmazkodó volt az életvitelemhez, hogy azonnal bele is épült az életemben! Ezt akkor sosem vettem észre. :( az ami feltűnt később az a hiánya... Mert az nem kicsi volt. Megtanultam a tiszteletet... A barátság tiszteletét. És ezzel a tisztelettel kell a másikkal is bánni mert amikor elveszítjük jövünk rá fontosabb volt mint gondoltuk és, hogy senki nem pótolhatja azt aki az életünk részévé vált! Sosem lehet elfeledni azt ami a miénk volt és ami összekötött a nevetését és a közös vicceket amik kialakultak, a szokásokat és azt a rosszat amit nem szerettünk, de később hiányzik mert érezzük, hogy már nem számítana egy két rossz szó a rossz napján vagy ha máshogy lát többek közt tisztábban mint mi...És ha félt ezt nem rosszindulatból teszi hanem szeret és tudja nekünk mi a jó amikor mi azt hisszük ez nem így van! Igen nekem Bé a részem volt. És amikor nem beszéltem vele 3 hónapig minden éjjel róla álmodtam minden éjjel megbocsátott és elfogadta, hogy hülye vagyok, megértette, hogy a köd ami borította az agyam feledtette el velem, hogy a barátságunk mindenkinél fontosabb kellene, hogy legyen és ha nem úgy támogat ahogy szeretném attól még Ő szeret és jót akar, mert a végén úgy is kiderül "igazad volt"...És megalázó vissza kuncsorogni magad a baklövésed után amiben szentül hittél... Nem szabad a hirtelen jött barátoknak hinni mert azok olyan gyorsan mennek is...Nem szabad a féltékenységnek utat engedi mert akkor elveszíted amit a legjobban szeretsz. És Én ŐT! szerettem a legjobban mert annyira reális és józan gondolkodású...annyira az ellentétem, de két félből így lett egész. Most már újra beszélünk....Megint nem kerestem nyáron, elbújtam az ember elől mert annyi dolog bántott, elfeledtem, hogy Ő az aki ezeken átsegít nem kizárnom hanem bevennem kellene, hogy Ő is bevegyen és újra egész lehessünk...Fogalmam sincs hogyan kezdjem újra, mit tegyek a bizalomért, nem tudom, hogy valaha fog e újra szeretni úgy mint akkor... De Én sosem felejtem el mit ért a barátságunk és mennyire bántottam meg azzal, hogy eldobtam és kizártam az életemből mert féltem megint igaza lesz....! és igaza volt! mint mindig... Elmondta 1000x min változtassak mit ne tegyek mi idegesítő bennem Én meg bántásnak vettem és sosem gondolkoztam azon, hogy Ő ezeket tolerálja, mert ismer, de van aki nem akar ismerni és sose mondná meg nekem mit teszek rosszul... Én pedig elengedtem.
Most felteszek pár képet amik az évek alatt készültek és innen üzenem neki mennyire szeretem Őt!